![]() |
Tweet |
![]() |
![]() |
|||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
AHF Chairman receives Gábor Bethlen Award |
Vice-President Lezsák's comments appear in Hungarian below:
Mindazok sorába, akik eddig ebben a díjban részesültek, méltán lép be Koszorús Ferenc.
A fajgyűlölő náci Németország által uralt Európában Magyarország volt az egyetlen, ahol reguláris hadsereg akadályozta meg a zsidóság deportálását, megmentve ezzel 250 ezer budapesti zsidó életét. A hazai szocialista történetírás elhallgatta vagy eljelentéktelenítette Koszorús Ferenc ezredes tettét, ezért a fiára hárult mind édesapja, mind Horthy Miklós kormányzó, mind Magyarország becsületének a védelme. Történettudományi jelentőségű adatok leírása, tanulmányok közzététele, visszaemlékezések megjelentetése, előadások, konferenciák sokaságának a megtartása révén évtizedeken keresztül harcolt a történelmi igazság érvényre juttatásáért. Szívós munkájával elérte, hogy ma az Egyesült Államokban több tankönyvben megemlítik Koszorús Ferenc ezredes történelmi tettét, és Budán, a Várban is szobrot állítottak az emlékezetére. Pesten, a Dohány utcai zsinagóga mellett márványtábla hirdeti az emlékezetét. Az első szabadon választott magyar kormány honvédelmi minisztere, Für Lajos Koszorús Ferenc ezredest 1991-ben posztumusz vezérezredessé léptette elő. Koszorús Ferenc nagyapja, Koszorús Ferenc is katona volt, honvéd alezredes, azaz a családi tradíció gyermekkorától belénevelte a haza és a nemzet szeretetét. A fiatal Koszorús Ferenc bár kora gyermekségétől fogva az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett, lélekben szorosabban kötődött Magyarországhoz, mint számos mai politikusunk. Nagy- és dédszüleinek erdélyi gyökerei miatt is, mint jogot végzett fiatalember a hetvenes évek közepétől szerepet vállalt a Romániai Magyar Emberi Jogok Bizottságának munkájában. A Bizottság rendszeresen felhívta az amerikai közvélemény figyelmét a romániai önkényuralom egyházellenes, kisebbségellenes és faluromboló intézkedéseire, és a romániai emberi jogok sérelmeire, a brutális etnikai tisztogatásra. Nehéz dolga volt a Bizottságnak, mert az amerikai külügyi vonalvezetés folyamatosan elnézte Ceausescu rendszerének belföldi jogtiprásait annak érdekében, hogy Románia erőteljesebben függetlenedjen a Varsói Szerződés katonai szövetségétől. Szakemberek, politikusok számtalanszor hangoztatják a rendszerváltás kezdetétől – néhányan a szellemi életből már korábban is –, hogy a magyarságnak és magának az országnak is pótolhatatlan szolgálatot tehetnek a nyugati szórványban élő magyarok, illetve az ő élenjáró képviselőik. Mindig is kérdéses volt, hogy mi, itthoni magyarok, felelős értelmiségiek, politikusok képesek vagyunk-e élni ezzel a lehetőséggel. Az első számú kérdés az volt mindig, hogy mi magunk észrevesszük-e a nyugati magyarság segítőkészségében a lehetőséget, és ha igen, akkor tiszteljük-e kellő mértékben az ő erőfeszítéseiket. E téren nem dicsekedhetünk azzal, hogy eleget tettünk a kapcsolatok gazdagítása, a szórványban élő magyarok anyaországi támogatása és az ő segítségük igénybevétele dolgában. Pedig – amint azt bőségesen megtapasztaltuk az évtizedek során – egyáltalán nem mindegy, hogy magyar oldaltól kik, miként tájékoztatják a nyugati közvéleményt, a kormányzati politikusokat, a külképviseleteket hazánk legfontosabb ügyeiről, helyzetéről, és a magyarországi demokratikus átalakulás vagy mai törekvéseink mibenlétéről. Megtapasztaltuk keservesen azt, hogy a neoliberális világtendenciák hova vezetnek általában, és miként hatnak konkrétan arra a képre, amely hazánkról a világban kialakul. Ez a politika a sajtó hálózata segítségével is torzképet fest Magyarországról, nyilvánvaló hazugságok, rágalmak bevetésével, annak a hazai „törpe minoritásnak” az ízlése és érdekei szerint, amely az ellenzékiséget úgy képzeli, mint lehetőséget külső hatalmi támogatás megnyeréséhez a többség által választott kormány megbuktatására. Vannak rossz emlékeink az átmenet éveiből arról is, mit jelent az, ha például egy spekuláns milliárdos Amerika képviseletében jelenik meg a színen választások előtt és közben, és közvetlen személyes beavatkozással, pénzével és politikai befolyásával, diplomáciai segédlettel maga akarja eldönteni a választásokat, a maga elfogultságai és személyes érdekei alapján – amint az megtörtént más országokban, más helyzetekben is, semmibe véve a többségi akaratot. Mi most e tekintetben sokat várunk, remélünk az amerikai elnökválasztás végeredményétől. Mindenekelőtt azért is, mert remélhetjük az amerikai magyarok legjobbjainak térnyerését a külügyi adminisztráció pontos tájékoztatásában. Koszorús Ferenc eddigi életútja, munkássága, hiteles személyisége, kapcsolatrendszere joggal kelt bennünk jó reményt. Mint washingtoni ügyvéd, segítette 1990 után a magyar kormány kapcsolatépítését az amerikai Kongresszusban. Ugyancsak mint ügyvéd, sokat fáradozott abban a hosszú tárgyalási folyamatban Magyarország érdekeit képviselve, amelynek a célja az országból illegálisan kivitt késő római kori Seuso kincs visszaszerzése volt. A kitartó jogi munka eredményeként évek múlva az ezüstkincs a műkincspiacon eladhatatlanná vált, és a magyar állam számára lehetőség nyílt a lelet részleges megvásárlására.
Vazallusokat pedig értelemszerűen csak a gazdát váltó szociálliberális politikusok között talált magának, akik rendre hamisan tájékoztatták Washingtont országuk állapotairól. Nem véletlenül az elmúlt negyed században folyamatosan a rendszerváltó erőkkel szemben ellenséges, vagy bizalmatlan nagykövetek szolgáltak Budapesten. Míg az Antall–Boross- és az első Orbán-kormány belpolitikáját az amerikai külügy bírálta, addig a szocialista kormányokat nem kritizálta. Ezt a Az Amerikai Magyar Szövetség politikája következetesen a magyarság jogvédelmét szolgálta, függetlenül az amerikai kormányzás színezetétől. Valótlan tartalmú és az országunkat sértő kijelentései miatt az elmúlt évben egyaránt helyreigazították a demokrata Clinton volt elnök téves állításait, és a republikánus McCain szenátor megalapozatlan mondatait. A valótlan állítások cáfolata mellett a Szövetség mindig hangsúlyozta azt az aggodalmát, hogy ezeknek az amerikai politikusoknak a gyarmattartói szemlélete, az a törekvésük, hogy beleszóljanak egy független ország belügyeibe, olyan részletekbe menően, hogy egy közösség kinek állíthat szobrot milyen szöveggel; milyen sajtótermék vagy rádióadó fennmaradását támogassa feltétlenül az állam; milyen polgárőrséget engedélyezzen; hogyan regulázza meg az internetes tartalomszolgáltatást – nos, mindezek a törekvések épp az Amerika-ellenességnek és a NATO-ellenességnek teremtenek táptalajt, és végső soron aláássák mindkét ország biztonsági törekvéseit. Az Amerikai Magyar Szövetség jó taktikai érzékkel szövetségeseket is keres ebben a küzdelmében, és a demokrata Clinton volt elnök a magyar és a lengyel kormányt gyalázó állításai-nak a helyreigazításába bevonta az Amerikai Lengyel Kongresszust is. A Polish American Congress többmilliós lengyel támogatótábora a novemberi elnökválasztás időpontjáig feltehetően fejben tartotta, hogy kire ne szavazzon… Óriási jelentőségű és pótolhatatlan az Amerikai Magyar Szövetség – és elnökeként Koszorús Ferenc – szerepe a kisebbségi sorban élő magyarság jogvédelmében. Többször felhívták az amerikai közvélemény figyelmét arra, hogy a magyarokat és a németeket diszkrimináló Benes-dekrétumok ellentétben állnak a nyugati civilizáció értékrendszerével. Szlovákia máig nem hajlandó a Benes-dekrétumok azon kitételeinek a visszavonására, amelyek megfosztották a magyar etnikumot az állampolgári és polgári jogaitól, tízezreket koncentrációs táborokba juttattak, elkobozták tulajdonukat, megtagadták a vallásszabadságuk és anyanyelv-használati joguk gyakorlását. Ma is – például a szlovákiai helyhatósági törvény – a kisebbségek ellen irányul, megakadályozva hatékony részvételüket a közügyek igazgatásában. Az Amerikai Magyar Szövetség figyelemmel kíséri az erdélyi magyarok megmaradásért folytatott küzdelmét is. A szövetség évről évre rámutat arra, hogy az Európai Unió- és a NATO-tag Románia több mint két évtizeddel a kommunizmus bukása után sem teljesítette a magyar kisebbségnek tett ígéreteit, és az ország törvényei és gyakorlata nem felel meg az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó európai normáknak. Nemzetközi szinten tett ígéretei ellenére Románia máig nem adta vissza az egyházaknak a tőlük 1948 óta elvett javakat. Az Amerikai Magyar Szövetség Washingtonban az ottani román nagykövethez címzett levelében adott hangot aggodalmának, hogy az elvett javak visszaadását megítélő hivatalnokok ellen bűnvádi eljárást indított a román állam – például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetében. Koszorús Ferenc jogelméleti tanulmányokat is megjelentetett a kollektív jogok polgári demokráciát kiteljesítő szerepéről. Véleménye egyértelmű – az egyének jogaira korlátozódó liberális joggyakorlat nem képes pótolni azokat az emberi jogi veszteségeket, amelyek a kollektív jogok megtagadásából származnak. Az erdélyi magyarság autonómia-igénye emiatt is alapvető emberi jog – és több európai ország jogalkalmazásával összhangban áll. Gondolhatunk Katalónia, Skócia vagy Dél-Tirol példájára.
A köztársasági elnök 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje állami kitüntetést adományozta Koszorús Ferencnek a magyarság érdekeinek több évtizedes képviseletéért az Egyesült Államokban, nemzetközi fórumokon és nemzetközi szervezetek előtt, valamint az amerikai magyar közösségek életében vállalt aktív szerepéért. Hadd idézzünk a washingtoni átadás méltatásából: „Koszorús Ferenc az Amerikai Magyar Szövetség élén a kihívásokkal leginkább terhelt időszakban kiállt Magyarország igazságos bemutatása mellett, és többször felszólította az amerikai tisztségviselőket arra, hogy tartsák tiszteletben a Magyarország választotta utat, összpontosítsanak azokra a stratégiai ügyekre, amelyek a legfontosabbak a magyarok és az amerikaiak számára, valamint fordítsanak nagyobb figyelmet a Kárpát-medencei magyar kisebbség emberi jogainak védelmére.”
„Az 1956-os magyar forradalom idején kilencéves voltam. Élénken emlékszem, hogy szüleimmel le sem tudtuk venni a szemünket a tévékészülékről, szinte megbabonázott a rémisztő látvány, ahogyan a szabadságharcosok könnyűfegyverzettel és Molotov-koktélokkal küzdenek a szovjet tankok ellen. Emlékszem szüleim gyötrődésére, amint a szovjet csapatok módszeresen és könyörtelenül eltiportak egy kis népet, amely fegyvert mert ragadni, hogy megvalósítsa a szabadság és függetlenség iránti egyöntetű és elfojthatatlan vágyát. Emlékszem apám tehetetlen dühére, amikor Eisenhower elnök vonakodott teljességében kezelni a válságot; ekkor még nem tudtam, hogy az 1950-es évek elején apámat megbízták egy olyan szervezet megalapításával, amely Magyarországon belül katonai jellegű lépésekkel volt hivatott elősegíteni a szabadságot Magyarországon. Ez a kezdeményezés már 1956 előtt véget ért, előre sejtetve a visszarendeződés politikájának kimúlását is, amelyről utólag bebizonyosodott, hogy inkább volt retorika, mint tényleges politikai stratégia. Emlékszem, ahogy gyermeki naivitásunkban terveket szövögettünk játszótársaimmal, hogyan segítsünk visszaverni az ellenséget; ejtőernyővel akartunk magyar földre jutni.” Koszorús Ferenc eddig is, ellenszélben is megtette a tőle telhetőt a magyarság megfelelő képviselete érdekében. Ismerve jellemét és képességeit, hihetünk abban, hogy a jövőben – immár kedvezőbb körülmények között – eredményesen képviselheti nemcsak az amerikai, de a honi és a Kárpát-medencei magyarság érdekeit is az Egyesült Államok új kormányzata előtt. Mindig a valóság talaján, a földön járva, de ejtőernyő nélkül. - Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, kuratóriumi elnök beszéde elhangzott november 18-án Budapesten, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén. AHF thanks Vice-President Lezsák for the courtesy of re-printing his comments. |
Related Articles
Shortcuts
Why So Many Hungarians Across the Border?
The Treaty of Trianon in 1920... in the aftermath of WWI, was extremely harsh on Hungary and unjustifiably one-sided. The resulting "treaty" lost Hungary an unprecedented 2/3 of her territory, and 1/2 of her total population or 1/3 of her Hungarian-speaking population. Add to this the loss of up to 90% of vast natural resources, industry, railways, and other infrastructure. The clear winner of the land grab, was Rumania, who, established only 60 years earlier, more than doubled in size overnight. Ethnic Distribution in the Kingdom of Hungary in 1910 (Hungarians shown in red)
Hungarian populations declined significantly after forced removals such as the Benes Decrees and other pograms, the effects of WWI, and Trianon in 1920. With continued pressure and discriminative policies such as the 2009 Slovak Language Law, this trend continued over the past 90 years.
[read more on the Treaty of Trianon]
Selected AHF Articles on Rumania:
Articles and Essays by AHF Members
Congressional Resolutions and Records
|