Zsuzsa Hantó's "Kitiltott Családok" (Banished families.
Communist repression of "class enemies" in Hungary)
Megljelent Hantó Zsuzsa:
Kitiltott családok című könyve, ezúttal angolul. (Banished families.
Communist repression of "class enemies" in Hungary) A magyarul már a második kiadáson is túljutott könyv ezúttal is a Magyar Ház Kft.
kiadásában lát napvilágot. Hantó Zsuzsa az elszenvedők és visszaemlékezők emlékeit is magában foglaló könyv történész szerzője nem kevesebbre vállalkozik, mint az 1950-ben és 1951-ben vidékről és Budapestről a kommunista rezsin által kitelepített, kitiltott családok szenvedéseit, megpróbáltatásait, nem egyszer pusztulását mutatja be.
A könyvhöz adatokat, névsorokat - Budapestről kitelepítettek teljes névsora, településenként és ábc sorrendben is -, térképeket - újként 4 térképet a Trianoni békediktátum következményeiről -, Gálócsy Edit árkusi kényszermunkatáborban készített rajzait, az Ebesen a 12 kényszermunkatáborról létrehozott állandó kiállításról filmet, Lajtha László zenéjét tartalmazó CD-is tartozik.
Az ezúttal angol nyelven megjelent könyv számos a külföldiek számára szánt információs kiegészítést is tartalmaz, miáltal kiválóan alkalmas a magyar hivatalos és nem hivatalos tájékoztatók segítésére, hitelesen bemutatva a kommunista időszaknak a magyar társadalmat ért megpróbáltatásait. A könyv kiváló ajándék külföldi, magyarul nem, vagy csak gyengén beszélő ismerőseink számára, akik e könyvből is hitelesen tájékozódhatnak Magyarország elmúlt időszakának történéseiről, s barátaikat, ismerőseiket is tájékoztathatják.
A KÖNYV MAGYAR NYELVŰ ISMERTETŐJE:
Az eltörölni kívánt múlt és a jelen világa jövőkép nélkül, ahogy Esterházy Péter nagyapja fogalmazott:
- „Hősi halál? Nincs.
- Kegyelet? Nincs.
- A fiam? Nincs.
- Nem vesszük föl az inventárba, tehát nincs.
- Nincs múlt, nincs történelem, nincs ország, nincs hagyomány.
- A kommunisták a jelen, a brutális most.”
A könyv első része e történelmet megtagadó kísérletet elemezi a háború befejezése és az 1953 közötti időszakból, a levéltári források segítségével. Az 1947. évi békeszerződés aláírásáig a befolyás mértékének 75-25%-os megosztása a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között korlátlan beavatkozást biztosított a Szovjetunió számára a magyar belügyekbe is.
A népbíráskodás a háborús bűncselekmények jogi megtorlásának eszköze lett. Ellentétben a nyugat-európai országokkal, ahol az emberiség ellen elkövetett bűntettekért történt felelősségre vonás a polgári peres és a büntető eljárásokban illetékes szakbíróságok előtt zajlott, hazánkban a népellenes cselekedetekért vontak felelősségre embereket és a laikus pártkatonák lettek a bírák. Az igazolóbizottságok és a „B” lista váltak a hivatalnokok körében lebonyolított tisztogatási akciók eszközeivé.
A civil társadalom felszámolási kísérlete magában foglalta nemcsak a háborús szerepvállalás miatti kollektív felelősségre vonást, mint a felvidéki magyarok, a magyarországi németek esetében, hanem a kommunista vezetők egymás közötti háborúja során népcsoportokat kiáltottak ki bűnösnek. A belső reakció elleni harcban, amelynek célja a múlt megtagadása és kommunista átfestése volt, az „ellenségek és osztályidegenek” lettek a felelősek a belpolitikai bajokért. Internálás, börtön, NKVD előtti felelősségre vonás lett azok sorsa is, akik a háborúból történő kiugrási kísérlet szereplői és támogatói voltak.
A „börtönvilágot” két térkép mutatja be, a gyűjtő- és internálótáborokat, valamint a Közérdekű Munkák Igazgatósága alá tartozó munkahelyeket, ahol a rabok és elítéltek dolgoztak. E térképek nem tartalmazzák azokat a munkahelyeket, ahol a 12 zárt családi munkatábor „lakói” dolgoztak, mert erről – mai ismereteink szerint – csak hiányos levéltári dokumentum áll rendelkezésünkre.
1949-50-től már nemcsak egyéneket, hanem családokat is – beleértve a csecsemőket – felelőssé tették a népi demokrácia építésének akadályozásáért. A lakóhelyről történő kitiltás oka az ”osztályidegen” származás lett, a következmény az ingó és az ingatlan vagyon teljes elkobzása bírói ítélet nélkül, közigazgatási határozattal.
A Kitaszítottak című sorozat négy kötete dolgozta fel a 12 zárt táborba deportált közel tízezer ember sorsát. Ez a könyv a négy kötet rövid összefoglalását adja. A könyvhöz mellékelt CD bemutatja a 12 tábor katonai térképeit 1952-ben és 1982-ben, valamint a táborok helyszínrajzait. A könyvhöz csatolt Magyarország térkép azt az 515 települést tünteti fel, ahonnan a családokat a 12 táborba elhurcolták, és jelöli az 1950-ben létrehozott határsávot is.
Ebben a kötet a budapesti kitelepítettekkel kapcsolatos adatbázist mutatja be a levéltárban fellelhető források alapján. A adatbázis tartalmazza a családfő nevét, foglalkozását, születési évét, eredeti lakóhelyét (kerület, utca, házszám) és a kitiltási helyet, megye és település. A családtagok esetében a rokonsági fokot jelölték (pl. miniszter unokája). A családtagok mellett a név és a születési év csak esetenként szerepel.
A CD tartalmazza azt a 10911 nevet, amelyet a levéltári adatbázisban találtunk és amelyet 10989 főre egészítettünk ki a családok egy részével folytatott egyeztetések során. A CD térképei kerületenként, utca és házszám feltüntetésével mutatják, honnan vitték el a családokat és azt is, hová, megye és település megjelölésével. Budapest 22 kerületéről 44 térkép készült – honnan-hová –, valamint egy-egy összesítő térkép, amely mutatja, ahová elvitték a kitelepítetteket a megyék és a települések megjelölésével.
Gyekiczky Tamás tanulmánya a kitelepítettek jogi diszkriminációjával foglalkozik, kiindulva jogrendszerünk történeti, szociológiai jellemzőinek, tévútjainak bemutatásából. A kitelepített családok közül sokan – visszatérve a Hortobágyról, vagy a másik kényszerlakhelyükről, élve a jog eszközével – kártérítési pereket indítottak a vagyonuk visszaszerzésére.
A politika válasza abszurd, cinikus és brutális volt, különböző jogi trükkökkel megakadályozták ezeknek a kereseteknek az érvényesítését. A Legfelsőbb Bíróság még arra sem volt rest, hogy elvi állásfoglalással zárja ki magának a keresetindítás jogi lehetőségét.
A tanulmány ezt a helyzetet elemzi végig, de a szerző ürügyet keres a korabeli jogrendszer tágabb ismertetésére, így a „szocializmus korának” nevezett időszak általános jogfejlődésének bemutatására is.
Bank Barbara és Bandi István tanulmánya a romániai kényszerlakhelyeket mutatja be 1949 és 1951 között. A D.O. a kényszerlakhely rövidítése (Domiciliu Obligatoriu), amely országszerte jóval több, mint 3500 családot érintett, ezen belül is a magyar arisztokráciát és nemességet. A térkép bemutatja a kényszerlakhelyeket (D. O.), a kényszermunkatáborokat (”telepesfalvak”) és a börtönöket Romániában 1951 és 1964 között, ahol magyarok is voltak.
A könyv második része a családok életének epizódjait villantja fel, mutatva, hogy a család egy tagjának meghurcolása – népbíróság és igazoló bizottság elé állítása, „B” listára vétele, internálása, elítélése, behívása munkaszolgálatra - milyen következményekkel járt a családtagokra és az egész családra, rokonságra nézve.
Az élettörténet módszer segítségével felvett családtörténeteket dokumentumokkal és levelekkel egészítettük ki. Az egyes családok kálváriájának állomásait térképen is bemutatjuk.
A könyv CD melléklete a felsoroltakon kívül tartalmazza az 1945. évi belügyi rendeletet a kitiltásról, az 1945. évi VII. törvényt „A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről”, az 1946. évi VII. törvényt „A demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről”, az 1949. évi XX. törvényt, a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, valamint az 1952. évi III. törvényt a polgári perrendtartásról.
Bemutatjuk a Pécsváradi kuláklistát és az eljárás során felvett felülvizsgálati jegyzőkönyveket, Apró Antal irataiból – a délszlávok vagyonjogi ügyeinek rendezésével kapcsolatos dokumentumokat. A melléklet bemutat az 1961-ben hat évre ítélt Bolza Mariette képeiből néhányat, valamint Zichy Mihály a rajzoló fejedelem kiállítási megnyitóját.
A CD tartalmaz még kitelepítési emlékműveket, dr. Nagy Barnabásné fotóit, az Ebesen a deportáltak emlékére létrehozott egyetlen állandó kiállítás megnyitójáról fotókat, képet a kommunista diktatúra 1945-1953 között elhunyt áldozatainak emlékére Ebesen 2007-ben felállított síremlékműről. A CD-re tettünk még néhány képet egykor a Zichy család tulajdonában lévő kastélyról valamint Józsa Judit Zsindelyné Tüdős Kláráról készített kerámiájáról.
- courtest www.magyarmenedek.com
[<< Back to all Publications]
[<< Back to All AHF News]
|
![Hatvan éve kezdődtek meg a kitelepítések.](images/pubs/HantoZsuzsa_Interview.jpg)
Hatvan éve kezdődtek meg a kitelepítések
[halgassa meg Kossuth Rádio]
Cservenka Judit összeállításában Hantó Zsuzsa történészt, az áldozatok közül pedig Csics Borbálát és gróf Zichy Lászlót hallhatták a kitelepítések megindulásának 60. évfordulóján a Vasárnapi újság adásában.
Kitelepítés, internálás, deportálás. Fogalmak, amelyek tartalmát igazán csak azok a tízezrek ismerik, akiket a 60 évvel ezelőtt hozott rendelkezések érintettek, és persze azok a történészek, szociológusok, akik - még a rendszerváltás óta is gyakran a politikai széljárással szemben - kutatják a rideg tényeket és a megrendítő emberi sorsokat.
A Recskre, Kistarcsára és más munkatáborokba internáltak lakása megmaradhatott, de ha családjukat deportálták, az az egész ingó és ingatlan vagyon egyidejű elkobzásával történt. 1950-ben zajlott a Hortobágyra való kitelepítés, ez főként a vidéki városok polgári lakosságát és a módosabb paraszti rétegeket, a kulákságot érintette, míg a budapestiek kitelepítésére 1951-ben került sor. Számukra a kényszerlakhelyek zömét az Észak-Alföld falvaiban jelölték ki. Kutatók és túlélők egyaránt megszólaltak azon a konferencián, amelyet a budai Barabás villában tartottak
![Help AHF by making all your online purchases following this link!](images/AmazonSmile_md.jpg)
Buy books and other products on the AHF Amazon Store ![Help AHF by purchasing products using the AHF Amazon Store!](images/pubs/amazon.gif)
Help AHF by purchasing all your products using the AHF Amazon Store! You pay nothing
more and AHF earns a small percentage.
Join AHF online!
![Donate to AHF!](images/paypal.gif)
|